Szakmai blog
A bőrtárgyak történetét tekintve, a díszítés, a tárgy szerves részeként, attól elválaszthatatlan egységben formálódott. A tárgy ékesítésén túl, gyakran töltött be gyakorlati szerepet, sőt árulkodott viselője társadalmi hovatartozásáról.
A technológia fejlődésével, fejlődtek a díszítések is, értendő ezen a hagyományos megoldások gépesítése, újragondolása, de új eljárások kialakulása is. Az alapanyagtól függően lényegesen eltérő díszítési megoldások alkalmazhatók, illetve ugyanazon díszítés más technológiával készíthető el egy növényi cserzésű marhabőr, nappabőr, vagy textília esetén.
A kézi varrás az egyik legősibb kézműves technika, emlékeit a tárgytörténetben szinte minden kontinensen megtaláljuk. A tárgy összeerősítése mellett díszítőelemként is készítik.
A hagyományos kézi varratot két tompa hegyű szíjgyártótűvel, varróárral / lándzsaárral készítik, a szíjgyártószék - vagy csikó / kösü - pofája közzé fogva a varrandó bőrt.